Jó, rendben, sokat beszélek. Ez van. Szériahiba. (Nem, nem félek a csöndtől, csak mindig van mondanivalóm.) De hogy ezért még midig képes vagyok szívni…. A dolog úgy kezdődött…. valamikor, réges-rég amikor megtanultam beszélni, illetve ki tudja mikor is…

Na jó …. Összeszedem magam, és írok….. egyszerűen csak azért, mert számomra nagyon kedves barátnőimet világgá fújta az északi szél… és így legalább hallanak rólam valamit…. Tehát eltelt már két hét, és jelentem, sokkal-sokkal könnyebb minden. Az osztályban…

Mondom én, hogy meglesz csütörtökre a 32 óra!   Viccet félre… én még ilyen káoszt nem láttam… komolyan azokat a perceket élvezem, amikor bezárom magam mögött az ajtót, és tanítok! És ennyi… a többi merő gáz.   Amúgy alakulunk, tanulunk és haladunk,…