Azt hittem rosszabb lesz.

De nagyon meglepő volt...egy egészen, iciri-picirit de jobb lett. Persze pihentebb vagyok én is, ők is... és ez kell is, mert egyáltalán nem laza hetek jönnek....félév, dolgozatok, nekem életemben először, lezárás, értékelés, miegymás...na jó. nekik is. Csak ők még ezt nem tudják :-)

Lesz egy-két kellemetlen meglepetés a szülőknek, azt hiszem.... bár ha valaki reálisan látja a gyerekét (ilyen is van ám!) meg esetleg néha váltott velünk néhány szót, netán a füzeteit is megnézi, az azért képben van.

Hogy biztos ilyen mindenki? Aha, persze...ellenpélda: megérkezni a karácsonyi műsor után 1 órával. Pontosan a végére ... "azt hittem holnap lesz" mondattal....hm....és a legfurcsább, a gyereknek arcizma se rándult, hogy nincsenek ott a szülei. Azt hittem bőgni, sírni, hisztizni fog. Nem tette. És ez igazán meglep, sőt, ijesztő. Mi is játszódhatott le a kis fejében?!

 A szünet nyugisan, az itthoni dolgokat tekintve békésen zajlott, részemről szerelmesen :-) sok sétával, pihenéssel, barátokkal. Volt sok evés, most meg böjtölöm ....

A szilveszter nyugis volt, én ezt szeretem, de szegény vendéglátó drága barátném le "öreglányozta", na ja, a félévessel nem lehet ugrálni ... hát ízlések és ficamok, nekem, sőt nekünk :-) így volt jó! Békésen, beszélgetve, társasozva.

És mire észbekaptam, eltelt 14 nap, és újra jönni kellett.... azért döbbenetes, most kezdtem, és már félév van....és még mindenki él, sőt okosodnak, ügyesednek! Nem kicsit vagyok büszke rájuk!