Hú, már nagyon kellett!

Annyi minden történt...küzdelmek bent, a gyerekkel, a szülővel, magammal.....egymás támogatása, ezerrel.

Nem ,még mindig nem bánom. Csak most nehezebb....

Túl az osztálykarácsonyon, a tanárin. Előbbi édes volt, utóbbi pedig jó. Beszélgetős, vidám. És ennél azt hiszem nem is vágytam többre.

Most jutalom mozi, pihenés, vásárlási dili....és próbálok ezek között valahogy hangolódni :-)

Süti begyúrva, rorátékra végre le tudok menni, ajándékok egy része kitalálva. Egyetlen egy beszerezve. Ez rossz arány .... 

A hét kérdését az iskola pszichológusa tette föl..már nevetek rajta, akkor majdnem asztalt borítottam...a sok gond közepette egy lyukas órámban kiborultam...pont mellettem ült. Rám néz: "akarsz róla beszélni?"

Jó ég! Persze, tudom jó szándék vezette, de abban a percben a világ forgott velem...:-)