Nos, akkor röviden a tegnap….szóval nem 24, hanem már 48 óra is eltelt az előző írás óta…és élek :-)

Nagyon pozitív volt az egész, bár roppant izgultam, sikerült itt-ott mosolyt csalni az arcokra, értékelték az írásban kiadott „vázlatot”- ja, 2 oldal volt csak a lényeg…..persze van amit elfelejtettünk, belefér.

Van egy házaspár, ha nem is lelkesen, de vállalkoztak pénzgyűjtésre, egy másik család pedig szervezéssel kapcsolatosan ajánlotta fel, ha majd kell, segítenek…ezek jól estek.

Persze ha most kellene borítékolni kivel lesz még nehezebb, lenne tippem. De próbálok türelmesen, mosolyogva….és már két esetben határozottan kiálltam a véleményem mellett…..ami tudom hogy jó, és a mai nap is igazolt…..hát örülni nem örült neki a szülő….(cserfes gyereket külön ültettem….hú, ami az arcára volt írva….).

Tegnap amúgy délutános voltam játszottunk, ismerkedtünk. Hetente 3x  leszek délután. A  klasszikus napköziotthon rendjétől kicsit eltérünk, hétfőn csak délután lesz egy órám (igen, tanulóidőben óránk van, köszönhetően a heti 5,5 németnek….) kedden pedig reggel vagyok 4 órát. Jó lesz az, ha majd bírják. De azért hősiesen küzdöttünk :-) Matekon és köri feléig szinte gördülékenyen mentek a dolgok, na ja, sok játékkal, de aztán kellett utána az udvar. A technika és rajz, miután nekem se erősségem, nem volt olyan jó. Többségében ügyesen és szépen dolgoztak, főleg ha azt nézzük, először estünk neki közösen a ragasztónak.

Szerda délután, ismét matekkal,ez forog, hol itt, hol ott lesz, csütörtökön csak reggel egy óra és adminisztrálás, aztán pénteken délután, úszás utáni pihenés.

Jaj, amitől kész vagyok az a sok papír. Nem az adminisztráció, mert annak még nem álltam neki…de hogy mit, kinek, mikor adni, kapok-e választ, mit, kitől, mikor?

És a pénz…. majd belejövünk! Kénytelenek vagyunk.