Húúúú de régen nem írtam semmit.Egy hete....

Pedig sok minden történt velem, és a gyerkőcökkel is.

A hét elején volt 3 hosszú napom, az elején még a kedvesebb / viccesebb szülők megkérdezték, bírom-e, hogy bírom…..aztán szerdán már nem kérdeztek.

Nem volt könnyű, és megállapítom, 3 napot bírok jelenleg velük. De szerencsére „párom” másnap jött, így én elmentem nosztalgiázni az „ex”-hez. Nem, nem pasi, a volt munkahely.

Érdekes volt. Alapvetően azt éreztem, akivel találkoztam, örült nekem. És én is nekik!

Akiknél ezt nem érezem valahogy meg se lepődök…őket valahogy eddig is összefüggésbe hoztam a „múltammal”. Na de most nem akarok szidni senkit. Öröm volt bemenni, öröm volt a „kicsiket” meglátni, öröm volt, ahogy odajött az az ötödikes, akihez tanításilag nem volt közöm, és mikor észrevett visszajött a lépcsőről, megkérdezte miért nem látott, miért mentem el, és kerek perec elmondta a véleményét. Pedig tényleg csak a lebutított verziót mondtam el neki….

Aztán azért a héten kiderült ki a „szemben jófej hátam mögött nem oly jófej” kolléga, de azt hiszem még időben. Mindegy, próbálok okos lenni. Azért az túl szép volt, hogy mindenkivel minden rendben….a pedagógiai tanácsait szívesen veszem, és megköszönöm, különben pedig 3 lépés távolság….nem barátnőt keresek. Csak ez nem olyan könnyű, mint leírni. De igaza van drága barátnőmnek…nem lehet, nem kell mindig mindent kibeszélni….

A hétvége se volt lazább. Szombaton meglepetés születésnapon voltam (gimis osztálytársakkal, olyan jó volt találkozni velük…sajnos a 10 éves érettségi találkozóról lemaradtam. Na de ebből ott és akkor tanultam.)

Aztán báloztam….hm…báloztunk. Megállapítást nyert, nem ártana, ha valamire is emlékeznék abból a néhány hónapos tánciskolából amire jártunk…..

Na de sebaj, majd most a néptánccal felhozom a lemaradást! :-)

Ma itthon készültem a következő „laza”napokra…szülői, fogadó, aztán óralátogatás…..juhé! Ha nem írnék többet akkor kinyúltam :-)