Jól eltűntem…mentségem a munka….

Ma volt hosszú idő óta az első olyan kedd, amit nem hullaként éltem meg…. na azért nem minden rózsaszín, de most azt érzem, jól vagyok, vagyunk. Persze küzdelmes a gyerekekkel, főleg eggyel, pedig nagyon-nagyon kedvelem…és rossz, nem tudok neki segíteni…..nem biztos hogy itt kellene szenvednünk egymással. Neki is kudarcos, és én is betanított papagájnak érzem magam…

A hétvégém a kultúra jegyében telt, pénteken a MÜPÁ-ba hívtak el, ahol naaaaagy biztonsági ellenőrzés volt, majd kiderült, ott művelődnek a Visegrádi „négyek” államfői… volt beszéd, köszöntés meg minden… roppant érdekes volt a taps… a szlovákot lazán, a magyar előtt volt egy pillanatnyi feszültség a levegőben. Döbbenetes volt tapasztalni…

Maga a koncert szép volt, érdekes volt látványban is… aztán ha már kultúra, körbenéztünk a Citadellán is (csak ne lett volna olyan hideg meg szél).

Szombaton egy kórustárs adott koncertet, orgonán. Az egész ember alig 20 éves, hát csak úgy ültem, megdöbbenve. Egyszerűen csoda volt!

Megalapozta az este további részét… itt jön a rózsa a képbe.

Viszont ez a hét … hááááát, finom. Csereberés helyettesítések, több reggeli műszak, iskolai ünnepség reggeltől estig,  ... persze jó lesz, csak mire jön a szombat, és mennék múzeumba, ismét hulla leszek. Csak amíg a koncert alatt nem volt ciki csukott szemmel művelődni, addig egy kiállításon ez nem túl célravezető.