Még jó hogy az előző írásomban csupa munkavonalat érintettem…ahhoz képest, hogy azt mondtam, nem lesz magánélet részletezés…..

A hét, az első szeptember elseje óta, kerek volt. Valahogy mintha kicsit érnének a gyerekek. És ezt a kollégák is mondják. Szóval akkor lehet, nem tévedek.

Alapvetően jól sikerültek az órák, a technika órai festés is reményteli volt. Egy kis malackát leszámítva nem történt semmi különleges. Vele se, csak moshatott fel maga után….

Az orvosi vizsgálaton beigazolódott a gyanú, az egyik picink színtévesztő. Két apró kérdésem lenen a szülőkhöz.

- Első eset, ha tudták: mi a nyűgös búbánatért nem szóltak????

- Második eset: nem tudták: az meg hogy????

Első héttől gyanús volt ,két hétig tippeltük, aztán már a kezébe adtuk a színest, és láss csodát, a gyerek helyes színnel oldja meg a feladatot…. nahát!

Kicsit fel vagyok paprikázva…. mindenkinek könnyebb lenne egy kis figyelemmel…

Kulturális programokból jutott a hétre bőven. Liszt Koronázási mise (Gyönyörű!!!! Főleg a Sanctus utáni rész….), orgonaművek, motetták, van minden.

Ma meg színház. És persze egyik se egyedül. És ez jó, nagyon jó!

Sok-sok beszélgetés és idő kell még, talán nekem még több. Most jövök rá, milyen sérüléseket hordozok magamban, és milyen szinten félek a komolyabb érzelmektől…. egyszerre vágyok rá, és félek. Érti ezt valaki?