Ezt a levelet küldtem a szülőknek....meg néhány sort....ezt is, és a válaszokat is sírva olvastam, olvasom.

Fáj hogy ott kellett hagyni, fantasztikus kis emberek voltak.....és pont tegnap kaptam meg a kérdést egyiküktől..."miért mentél el tőlünk?"

Hogy mondjam el egy alig 8 évesnek, mi is volt az ok.....szegény, végül egy nagyon egyszerű választ kapott..."mert szerettem volna tanítani, mint J néni."

Hát ennyi, erről fog szólni a blog, hogy tanítok.

Remélhetőleg sok-sok örömmel, de biztos a nehézségeknek is helye lesz. Sokan kérdezik hogy vagyok. Hát itt, remélem lehet követni.

Soha nem írtam naplót, se papíron, se neten. Ezt se naplónak tekintem, inkább közös levélnek, híreknek, talán így több türelmem lesz írni....

Fák, csillagok, állatok és kövek
 szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
 eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
 szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
 szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
 vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
 fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
 tanítsd őket csillagos éjszaka.
  
 Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
 csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
 tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
 vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
 De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
 tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
 szeressétek, akiket szeretek.