Túl az első napon…

Annyira féltem, mintha az első munkanapom lenne…és döbbenet, minden ment, mint a karikacsapás. Aki tudja milyen keserves volt az elmúlt év, érti amit írok: csend volt, dolgozhattunk, senki nem szabotálta az órámat….

Az első ismerkedős és tankönyvválogatós óra után játszottunk egyet, egy még Boscos vetélkedőre húztam új ruhát, és kis csapatokban nekiláttunk….

Az év mondása már a 10. perc körül elhangzott:

Kérdés:

-         mondj egy Magyarországgal szomszédos országot

Hosszas tanakodás után a kislány arcán diadalittas mosoly, szeme felcsillan, bátorítom, hátha, és elhangzik a válasz:

……………Kína

Sírjak vagy nevessek??? Vagy lehet ő már tud valamit???

De a délelőtt gond nélkül elmúlt, persze alakul az új hangadóbrigád, hát, lesznek még harcok….

De kész az órarend (egész jó), van szép új „csilivili” tanári székünk, és a 32 órából ledolgoztam ma 8-at.. mi van ha csütörtökre összejön a 32??? Nem megyek be pénteken?

Ja és a csúcs….a tankönyvek…. Valakinél az országban van 10 Apáczais Környezet könyv. … mert valahol csak van, hiszen a könyvosztás rendben lezajlott…  hol?

Ja, hogy tanár könyv sincs? Ugyan már! Hiszen nem könyvből tanítunk. Ja, tényleg….de ez már tényleg csak pont az „i”-n.