De csak a nap végén, és nem, nem rontja el a kedvem!

Jó nap volt, az elejétől (előző írás) a végéig: összefutottam egy adag volt diákkal, akik erdei iskolából jöttek haza. Hát nem tudom ki lepődött meg jobban, ők vagy én :-) a legdrágább kedvenckém (igen, bevallom, mindig volt több is ...) amikor rájött kit lát a teli villamoson ugrott a nyakamba, és adott puszit...na most mit is mondjak...gyomorszorító, lelkemben bőgős, de boldog pillanat volt.

Meg jót beszélgettem egy szülővel...őt is jól  megleptem amikor mondtam munkából jövök...egy pillanatig gondolkodott, rájött az irány nem stimmel.Aztán röviden vázoltam mi van....leesett az álla. De csatlakozott azokhoz (ők vannak többen, sokkal többen) akik megértik miért is döntöttem úgy, ahogy.

Eső ellenére is szép hétvégét azoknak akik még kitartóan olvasnak :-)