Élek, de éppen csak...ezért is tűntem el.

A betegségem rendbe jött, majdnem teljesen jól vagyok...de ami bent van, az maga a botrány....ill. egy szülő a botrány.....amit érzek iránta, az minden , csak nem keresztényi :-(

Kikezdte a kollégámat, én pedig nem tudom meddig tudom tartani benne a lelket! Pedig már olyan jól kijöttünk!

Soha nem akarok ilyen lenni...egyszerűen nem tudok rá jobb szót, undorító...ahogy szervezkedik, ahogy bolhából elefántot csinál....már nem megy az se, hogy a gyerekre semlegesssen nézek. Pedig szerettem, jópofa gyerek.

Ezt leszámítva (már ha le lehet....), legalább a magánéletem rendben, ebbe próbálok minden erőmmel kapaszkodni. Illetve Bele! Nagyon szerelmes vagyok, magamat is meglepő módon :-) és boldog, ha Vele lehetek.

de már csak négy nap, és két hét nyugi! Soha szünetet így nem vártam. Fáradt vagyok, és kimerült :-(