Azt hiszem, a miért már nem kérdés….

Remélem a régi életem egy részére…sőt, a régi énem egy részére…néha csodálkozom magamon…nem ilyen vagyok, nem ilyen akarok lenni!

Fulladni és stresszelni, gyógyszerrel elaludni, gyomorgörccsel melóba menni….

Ami most jön, az a munka óraszámi részét nézve, majd egyfora, de kevesebb.

A felelősség, amit az az két betű (of) hiánya jelez, óriási. És most visszalépés vagy sem (nem hiszem, hogy az) erre van szükségem.
Jelen lenni, tanítani, nevelni, szeretni. És helyretenni minden mást is az életemben, leginkább az egészségem, és a lelki békém. És ha ennek ez az ára, akkor ez nem nagy ár.

Ami nehezebb lesz, az a környék adta sajátosság. A szülői igények, a „mindent a gyerekért” elv. (Vicce,s nem, egyik helyen szinte semmi, itt meg a paci másik oldala....) De remélem a kollégámmal együtt lesz annyi rutinunk, hogy ezeket megharcoljuk.

Ja, és nem utolsó sorban, igen mondtam egy TÁRS kolléganőre. Az első és sokadik benyomás is nagyon kellemes. Reménykedünk…..