Eddig is szerettem a frontos napokat… kivételesen nem én éreztem, hanem az a 15 zsák bolha aki délutánra velem maradt….jaj!

Bár alig 3 órát voltam velük…..nagyon fel kellett kötni a pelust….

Délután volt egy óra még szegényeknek. Bár „játszottunk” a korongokkal, azért nagyon kellett figyelni. De meglepő módon egy gyerkőcöt leszámítva jól vették az akadályt, amit a korongok pakolászása jelentett. Ami viszont kivert a biztosítékot az a sorozatban színezés….vagy mi a neve….na szóval holnap rajzolunk, és színezünk. Én balga, és még azt hittem a korongozásnál fogunk megkeveredni. Na, tanulópénz megvolt. De legalább nem kell sokat gondolkodni mit is alkossunk holnap. Már csak a hogyan kérdés….

Az biztos, hogy ezeknek a délutáni óráknak nagyon kell pörögni, mert különben elszabadul a pokol….

És ki kell(ene) fejleszteni valami képességet, vagy sok fejet és /vagy kezet hogy fél négykor tudjak egyszerre uzsonnáztatni, hirtelen a semmiből „pont jókor” megjelenő szülőkkel udvariasan kommunikálni, pecsételni, és az összes gyerekre figyelni….

De leszámítva a nyüzsgést nyugis nap volt.