Köszönöm, megvagyok!

Már nem is számolom a napokat.

A családi béke visszarázódott rendes medrébe, úgyhogy lenyugodtam.

A hét második felében a munka is jó volt, kezdtek meggyógyulni a hiányzók, lehet őket korrepetálgatni, de legalább vannak.

Szombaton is dolgoztunk, szépítgettük az iskolát. Nem mondom hogy nem fáradtam el, de megérte, reméljük a növények is bírják majd. Közben nagyokat gondoltam „délre” a gulyásra….. 

Ami nem túl mókás, az a torokfájás, ami menetrendszerűen elkapott…..vagy a hősködésem miatt (nincs is hideg) vagy valaki átadott néhány bacit…de öröm az ürömben, kaptam ehető cukormentes gyógyszert. Eddig csak az eper ízű volt cukor nélkül, hát azt megetettem volna azzal aki kitalálta, most már van citrom ízben, ami sokkal jobb mint a korábbi citromos, mézes. Úgyhogy most folyadék, és gyógyszer a megoldás, remélem.

Ma még egy koncertre megyek, remélem ott nem fogok nagyon fulladozni….

A hét eseménye még egy, illetve két színházjegy beszerzése, nagyon jó hely, tűrhető áron…. kérdés, ki megy el rá, vagy kivel megyek….

És még két apróság:

-egyrészt nagyon nagyon élvezem az új kórust! Olyan szuper műbe kezdtünk bele, hogy csak na! Spirituálé a javából! Majd lesz koncert, valamikor novemberben...nagyon fel kell kötni az alsót, de szeretnék ott lenni.

-a nap másik jó híre, a felpróbált, de végül meg nem vásárolt két szoknya. Na nem az a hír, hogy nem vettem meg, hanem a mérete :-) Tavasszal még éppen fel tudtam rángatni magam egy 40-es alkalmi nadrágot, ezek most lazán összeértek rajtam.