Hulla vagyok…..volt a héten minden, leginkább sok-sok munka…..és helyettesítések…és nagy kiborulás (végre)….tulajdonképpen 6 év alatt nem éreztem ennyire tehetetlennek magam. De minden kolléga aki a közelemben volt, vagy hallotta, azonnal segített, ha mást nem ötlettel, kedves szóval….és biztatással.

Tanulni kell a hibából…aztán kicsit szerveztem, és pár óra múlva boldogan bújtam oda ahhoz,  Aki most nagyon fontos nekem (és bocs, de a blog magánéleti szálakat ennél bővebben nem fog taglalni….ha érdekel annyira, írj!)

A brutális hajtós napok ajándéka két csodaszép délután volt.

Ma 13 óra bent a suliban, ünnepség, meg minden, ami nagyon jól sikerül, teljesen kinyúltak a gyerekek….igényes, könnyű, de őket mégis nagyon lefoglaló feladatok voltak. Sok örömmel, játékkal, nevetéssel.

„Ez jó mulatság, férfimunka volt!”

Jól eltűntem…mentségem a munka….

Ma volt hosszú idő óta az első olyan kedd, amit nem hullaként éltem meg…. na azért nem minden rózsaszín, de most azt érzem, jól vagyok, vagyunk. Persze küzdelmes a gyerekekkel, főleg eggyel, pedig nagyon-nagyon kedvelem…és rossz, nem tudok neki segíteni…..nem biztos hogy itt kellene szenvednünk egymással. Neki is kudarcos, és én is betanított papagájnak érzem magam…

A hétvégém a kultúra jegyében telt, pénteken a MÜPÁ-ba hívtak el, ahol naaaaagy biztonsági ellenőrzés volt, majd kiderült, ott művelődnek a Visegrádi „négyek” államfői… volt beszéd, köszöntés meg minden… roppant érdekes volt a taps… a szlovákot lazán, a magyar előtt volt egy pillanatnyi feszültség a levegőben. Döbbenetes volt tapasztalni…

Maga a koncert szép volt, érdekes volt látványban is… aztán ha már kultúra, körbenéztünk a Citadellán is (csak ne lett volna olyan hideg meg szél).

Szombaton egy kórustárs adott koncertet, orgonán. Az egész ember alig 20 éves, hát csak úgy ültem, megdöbbenve. Egyszerűen csoda volt!

Megalapozta az este további részét… itt jön a rózsa a képbe.

Viszont ez a hét … hááááát, finom. Csereberés helyettesítések, több reggeli műszak, iskolai ünnepség reggeltől estig,  ... persze jó lesz, csak mire jön a szombat, és mennék múzeumba, ismét hulla leszek. Csak amíg a koncert alatt nem volt ciki csukott szemmel művelődni, addig egy kiállításon ez nem túl célravezető.

Nyugi, nyugi.... :-)

Szóval kártyáztak a gyerekek tegnap...Fekete Pétert....az első kör után beszállt még két gyerek, hallom a tanári asztaltól, ahogy magyarázzák nekik:

"És akinél marad a Fekete Pákó, az veszít!"

De csak a nap végén, és nem, nem rontja el a kedvem!

Jó nap volt, az elejétől (előző írás) a végéig: összefutottam egy adag volt diákkal, akik erdei iskolából jöttek haza. Hát nem tudom ki lepődött meg jobban, ők vagy én :-) a legdrágább kedvenckém (igen, bevallom, mindig volt több is ...) amikor rájött kit lát a teli villamoson ugrott a nyakamba, és adott puszit...na most mit is mondjak...gyomorszorító, lelkemben bőgős, de boldog pillanat volt.

Meg jót beszélgettem egy szülővel...őt is jól  megleptem amikor mondtam munkából jövök...egy pillanatig gondolkodott, rájött az irány nem stimmel.Aztán röviden vázoltam mi van....leesett az álla. De csatlakozott azokhoz (ők vannak többen, sokkal többen) akik megértik miért is döntöttem úgy, ahogy.

Eső ellenére is szép hétvégét azoknak akik még kitartóan olvasnak :-)

Csak egy apró kérdés...honnan tudom a munkahelyen, hogy bent van az igazgató?

Nyitva az ajtó..... :-)

Amúgy nagyon jó reggelem volt, egy nagyon kedves volt kolléganőmmel, barátnőmmel futottam össze, valahogy mint a mesében!!! Itt Pesten...pedig nagyon nem itt laknak. Nagyon nagyon örültem nekik! Pocakostul, férjestül :-) Szép lett a reggel!

Ha csak annyit írok ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ az úgy kb. kifejez mindent.

És a fogász is brühühü...a mostanival semmi baj, az előző jól elszúrta (hú, egy órája még gyilkosságon gondolkodtam, milyen finoman fogalmazok már...)

Soha, senki a Móriczba!!!!!

Eddig mindenkinek ajánlottam...most meg......na a lényeg, nem tudják megcsinálni a koronám, olyan rosszul lett megcsinálva a gyökérkezelt fogam. Nem kicsit vérzett....és brutál gyulladt, csúnya volt az ínyem.....most gyógyulunk. És hogy ebből én semmit nem éreztem?!

Mára elég volt a rosszból!!!! :-(

Ma végre nagy mosollyal, teljesen elégedetten jöttem el... persze nem volt gond nélküli a nap, de nyugis volt. És ez most nagyon kellett!

Az órám is jól sikerült, korrepetáltam is, most kicsit egyenesben érzem a társaságot. Persze van akinek gond a jobb meg a bal, a másik megszámol valamit, mondjuk öt korongot, és öt után benyögi, hogy hat, és akkor neki ott hat db van…passz. Meglátásom szerint lazán nem érdekli, öt vagy hat. Na, majd fogja!  

Lelkesen, de egyre többet dolgozunk a füzetbe, egész tűrhetően. Na mondjuk kivétel itt is van. Hála a fantasztikus tankönyvcsaládunknak, vagy másolok (rengeteget), vagy füzetezünk.

Jelenleg a fele-fele mellett döntöttem, de leckét már másolt lapra nem adok, mert elfelejtenek visszaérkezni…..a füzet meg ugye elég látványos. Úgyhogy a tapasztalat megint megtanított.

A hétvége jó volt, szuper időnk volt a Mátrába, szívem szerint egy hetet is ellenék most mindentől és mindenkitől távol :-)

Este pedig a Rózsaeső imaesten tettem le a kéréseket. Ha csak a fele is teljesül, nem csak én leszek nagyon boldog!

Vasárnap pedig otthon voltam, aztán persze jól elment a nap, így még ma hajnali fél egykor is itt kukorékoltam az új magatartásértékeléssel kapcsolatos fám „fölött”. Most meg majd’ elalszom, pedig holnap megint reggel megyek, és most még tranzitus…na de az csak egyszer van egy évben. Nem panaszkodunk.

Ó, csodálatos alkonyat! Áldott jó Szent Ferenc! Angyali énekszó száll feléd! Szép mennyország indul már elibéd nagy vígan. Karjába vár már a Szentháromság. A földi bánat már messze. Maradj köztünk örökre!

Rohan az idő….

Igen, egy újabb péntek jön……amúgy felemásan vagyok…a hét jól indult, aztán volt egy kisebb gubanc…na jó, nagy…madárnak néztek a gyerekek, bár lehet igaza van a kollégáknak, és nem is, egyszerűen csak más az erkölcsi megítélése a dolgoknak náluk, nincs enyém, tied….innen szép a győzelem :-)

A szülők egyenlőre partnerek…. próbálkozunk…..

Aztán volt egy fárasztó szerda délután…nehéz őket délután lenyugtatni, hiába állok én a fejem tetejére…. egyszerűen elfáradnak…

Ja, amúgy mára kiderül, van még egy papíros gyerek, ő is kettőt ér…. pedig róla aztán nem is gondoltam volna…..

Amúgy ügyesen dolgoztak tegnap is, ma is, elkezdtük a több-kevesebbet már élesben…na jó, játszunk…..van éhes kacsa, élő több-kevesebb jel, ez nagyon tetszik nekik, utólag is kösz az  ötletért…..és írásban is alakulunk.

Na de a többi, figyelem, csend, irányok, jujujuj :-(

Ok, differenciálni kéne…de könyörgöm, annak is örülök, hogy tanítok…így marad a korrepetálás, meg majd a fejlesztés a kollégáktól…lesz kit, sajna….

De ma nagyon ügyesek voltak, és ez jó! Igen, ez egy könnyű napom, mert utána „csak” adminisztrálok, ki és beírok, ja és ötleteket kértem a pszichológusunktól (jó hogy van, nagyon!), aztán 3 óra papírozás után le is léptem…és még hol az este… 

De holnap már jó lesz. Tudtátok hogy a népmese napja lesz?

Aztán a hétvége nagyon mozgalmas lesz…Mátraháza, triduum a ferenceseknél, aztán hétfőn tranzitus.

Ja és közben szombaton Rózsaeső imaest…..van mit kérni idén is…. meg megköszönni :-)

Ja, és a keddi világfájdalmas, dühös, csalódott, minden rossz hangulatomban elolvastam a másnapi evangéliumot. És megkaptam a magamét...én akartam hát csináljam :-)

„Aki kezét az eke szarvára teszi és hátratekint, nem alkalmas Isten országára.” (Lk 9,62)

"Menjünk tehát mindig előre a ránk váró cél felé, mindig Jézusra szegezve tekintetünket. Minél inkább eltölt minket az Iránta való szeretet, és megtapasztaljuk annak az új világnak a szépségét, amelynek Ő adott életet, annál jobban elveszíti majd vonzerejét mindaz, amit magunk mögött hagyunk.

Ismételjük magunknak reggelente, amikor új napra virradunk: ma jobban akarok élni, mint tegnap! És ha az segít, próbáljuk meg akár számolni is Istenért és a felebarátért megélt szeretet-tetteinket. Megtapasztaljuk, hogy estére szívünk tele lesz örömmel."

Chiara Lubich

Köszönöm, megvagyok!

Már nem is számolom a napokat.

A családi béke visszarázódott rendes medrébe, úgyhogy lenyugodtam.

A hét második felében a munka is jó volt, kezdtek meggyógyulni a hiányzók, lehet őket korrepetálgatni, de legalább vannak.

Szombaton is dolgoztunk, szépítgettük az iskolát. Nem mondom hogy nem fáradtam el, de megérte, reméljük a növények is bírják majd. Közben nagyokat gondoltam „délre” a gulyásra….. 

Ami nem túl mókás, az a torokfájás, ami menetrendszerűen elkapott…..vagy a hősködésem miatt (nincs is hideg) vagy valaki átadott néhány bacit…de öröm az ürömben, kaptam ehető cukormentes gyógyszert. Eddig csak az eper ízű volt cukor nélkül, hát azt megetettem volna azzal aki kitalálta, most már van citrom ízben, ami sokkal jobb mint a korábbi citromos, mézes. Úgyhogy most folyadék, és gyógyszer a megoldás, remélem.

Ma még egy koncertre megyek, remélem ott nem fogok nagyon fulladozni….

A hét eseménye még egy, illetve két színházjegy beszerzése, nagyon jó hely, tűrhető áron…. kérdés, ki megy el rá, vagy kivel megyek….

És még két apróság:

-egyrészt nagyon nagyon élvezem az új kórust! Olyan szuper műbe kezdtünk bele, hogy csak na! Spirituálé a javából! Majd lesz koncert, valamikor novemberben...nagyon fel kell kötni az alsót, de szeretnék ott lenni.

-a nap másik jó híre, a felpróbált, de végül meg nem vásárolt két szoknya. Na nem az a hír, hogy nem vettem meg, hanem a mérete :-) Tavasszal még éppen fel tudtam rángatni magam egy 40-es alkalmi nadrágot, ezek most lazán összeértek rajtam.

Megvagyok, élek, de mára elfáradtam, nagyon.....úgyhogy csak röviden...

A címhez egy kis magyarázat...szóval még furcsa, hogy köszöntéskor a "boldog születés /név/ napot" köszöntést ildomos használni, és nem az "Isten éltessen"-t. Na ez annyira furcsa, meg hát állandó szófordulat az Isten a különböző közegekbe megemlítve...nevelünk, nevelünk, de ezt eléggé rossz hallani.

A hét elejére mágnestáblával és szuper házilag készített mágnesezett logikai készlettel ugrottam neki, jó ötlet volt, hétfő délutánra semmi többre nem voltak használhatóak, a játékra viszont nyitottak voltak. Tulajdonképpen válogatást gyakoroltunk, illetve barchobáztunk (kedves magyarosok, ch-val, vagy k-val???)

Kedden az "ismerd meg környékedet" tanulmányi sétámat elmosta az eső, úgyhogy most közlekedni tanultunk a teremben :-) volt lámpa, autó, zebra, szóval minden. Nagy sikere volt az udvarias, és figyelmetlen vezetőknek....
Az a matek is jól sikeredett, első órában jók vagyunk. Ja, és ma kaptam sok-sok segítséget egy drága kollégától, kicsit megnyugtatott, és kölcsönadta az ő "ötletbörzés" füzetét! Igen hálás vagyok neki, mert a sok minden között lassan kezdem elveszíteni magam.

A rajz és technika óra a héten nagyon sikeres volt, elkezdtünk közösen hajtogatni is, nagy boldogságukra haza lehetett vinni a műveket :-) apró öröm az életben! És ügyesek voltak. És ez jó! Mert sikerélmény, nekem is, nekik is!

De volt már konfliktus, kis bunyó aztán érdekes megoldás a végén béküléssel. Jaj, nem egyszerű a gyerek lelkivilága......hogy lesz belőlünk közösség?! Az "együtt"-től még olyan messzinek tűnik minden.....

Kicsit borulátóbbnak tűnök, pedig csak nálam a hiba.....vagyis itthon...de talán nem most kellene blogolni.....amúgy jól vagyok, holnap pörgünk egyet reggel, aztán jön a kikapcsolódás.

Pedig az estém szép volt....moziban voltam. Voltunk. :-) a korábbiakat meg majd elfelejtem....remélem....

Drága jó barátnőm nyaggat, mikor írok már magamról… eredetileg nem akartam…..

Azt hiszem, nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, jól vagyok. Hogy ez látszik is, azzal tegnap szembesültem. Csoporttalálkozónk volt, és többen is mondták, hogy jól nézek ki, látszik, boldog vagyok. Persze, biztos, aki rég látott, meglepődve látta a mínuszokat, kilóban, de azt hiszem az elmúlt két hétben kapott „bókok” nem (csak) erre vonatkoznak….

Tényleg jól vagyok és bár nem minden úszik rózsaszín ködben (anyám, én meg a rózsaszín) de most úgy érzem, kerek a világ…..

 Ahogy tegnap mondtam a többieknek, a változás a legjellemzőbb szó a szótáramban…..nem csak a munka terén. Ami még kézzel fogható, az az új kórus….hihetetlen jó! Élvezem….most még egy esküvőre készültek (délután már a boldog pár köszöni meg az éneklést) de előkerült egy új darab is, amit most kezdenek el tanulni. Nézem a címet, hallgatom a szerző nevét…na erre kiderül, az a mű,amit több mint 5 éve (á, jóval több…..) az újlakiaktól tanultam. Ott is először. Ez most milyen?!

És akkor csodálkozzon bárki, ha azt érzem, jó helyen vagyok!

 És jó összefutni villamoson, buszon, otthon bárhol régiekkel. Fájó szívvel hallgatom a gondokat, mert dühít….és közben a kérdés „hiányzunk-e?” Igen, mindenki hiányzik, aki kérdezi. Szerencsére ezt a kérdést az nem fogja feltenni, aki nem hiányzik. De ennyi. Emberek hiányoznak, a kapcsolatok. Azt pedig megpróbálom valahogy a távolból is ápolgatni…..telefon, email….de összességében csak ilyenkor, amikor nyugi van, akkor tudok ezen gondolkodni. A mindennapok hihetetlen gyorsasággal pörögnek…..

(Még számolom…12 napon vagyok túl! És élünk!)

 Ami még nehezen fér bele az időbe, az a mozgás, konkrétan a zumba. Ha hazajövök, ökrös szekérrel nem lehet kimozdítani :-)

De cserébe hallgatom „kiabálós” Rékát, és 2x már hang nélkül „használtam”…..egyenlőre ennyi a mozgás, kis alapterületű erősítés.

Aztán jönnek szerencsére a kikapcsolódást segítő programok, két kedves ismerős-barát koncertje, aztán lassan színházat is kellene nézni.

Röviden és tömören így vagyok!

A munkáról meg majd később…..lényeg: jön a logikai lap. Úgyhogy megyek is lamináltati! :-)

És ezt pedig MINDENKINEK:

Hozzon a mai nap belső békét a számodra. Bízz az Istenben annyira, hogy tudd, pontosan ott vagy, ahol lenned kell. Ne felejtsd el a végtelen lehetőségeket, amelyek a hitből erednek. Használd az adottságokat, amelyeket kaptál, és add tovább a szeretetet, amely megadatott számodra. Légy elégedett abban a tudatban, hogy az Isten gyermeke vagy. Legyen ez a tudat teljesen a tiéd, és adja meg lelkednek a dal, a tánc, a hála és a szeretet szabadságát. Ez mindannyiunké.

A látszat ellenére élek.

Csak amíg múlt héten péntekre dőltem ki, ez most megtörtént szerda délre…..vagyis a kedd esti fejfájást is beleszámítva már kedd este mosogatórongy voltam.

 A tanítás megy, jókat derülök a tanmeneteken…..látom hogy ügyesednek a gyerekek, illetve egyre jobban látom azt is, kivel mi lesz a gond…..mert lesz.

Ma jó nagy mafla voltam, ki kellett volna menni levegőzni az órám előtt, és inkább délután tanítani….de utólag bölcs az ember, főleg ha saját hibájából tanul! Mindegy, így jártam…remélem azért a holnap első óra eredményesebb lesz!

Ami nagy meglepetés, az az esti ügyelet…a héten másodszor voltam, 17 h-ig. Kb. 15 gyerek volt, és ők is csak azért, mert kezdődött egy különóra öt előtt.

Az adminisztráció, naplóírás része már kezd átlátható lenni, de a mit, kivel, mikor hová, fizetett, nem jön, jön…szóval a dolgok követése még kicsit zűrösen megy…. ezen valahogy javítani kellene…..

A következő napok se lazák…. egy mozit préselnék bele a  hétvégébe, vagy egy virágkiállítást.

Látta már valaki a Johnny English újratöltve c. filmet? A bemutató jó….

Nyugi…na jó, azért délután tanítani, az nem piskóta…. fehérember, főleg ha épp kijött az oviból olyankor épp alukálna…. De nem, hisz az álló egyenesek sokkal érdekesebbek. Nem???

Nem!

De jót mulattam magamon, magunkon. Olyan megoldásokat  láttam…színezve, iránytól függetlenül oda-vissza színezés, átírás…. pedig amit csak tudtam megtettem előtte. De azért úgy néz ki, ráéreztünk :-) Holnap folyt.köv.

Max. megőszülök.

 Ja, és úgy amúgy, megvan a szerződésem. Nem éves, nem ám!   

És volt egy nagyon jó beszélgetésem egy szülővel. Sokat megtudtam a gyerekéről, remélem jó társak leszünk a nevelésében…..már legalább tudom miért olyan, amilyen

Ezt nem bírom szó nélkül hagyni.....

Ilyen pillantásokra vágyom.....

de néha ezt kapom.....

Laza péntek délután...aha. Ahogy én azt elképzelem :-(

Péntekre én is és a gyerekek is kidőltünk. Én kaptam a büféstől egy plusz kávét (olyan rosszul nézhettem ki???) a gyerekek pedig egyszerűen túlpörögtek.....alig voltunk, mégis nagyon kellett figyelni, mert egy-két drágaság próbálkozott......

Szóval úszás után sincsenek eléggé lefáradva.

De a hétvége főleg pihenéssel telik, nagyon kell! Ma mamát és babát látogattam, na jó a babát csak néztem, de nagyon kis aranyos.

És itt is gratulálok az új családtaghoz, sok-sok boldogságot!

Volt Veni Sancte misénk, mint passzív félévesek meghúztuk magunkat hátul. :-)

És fejben állítom össze a jövő hetet....sajnos még csak fejben. A kivitelezés holnap és hétfőn történik meg, de ma összeszedtem amit másolni kell, egy részével kész is vagyok, a házilag gyártott korongjaimat lelamináltattam, ja, és a múlt héten „bemutatkozott az ősz” időjárás miatt szereztem két szuper pulóvert. Ilyen az, amikor nem csinálok semmit.

Folytatom a "semmittevést".

Azt a nagyon okos embert, aki kitalálta, hogy az adminisztrációt végző osztályfőnöknek egy(!) órával jár több ma szívem szerint elküldtem volna pingvint számolni valahova jó messze! Nem, az állatkertnél sokkal messzebb gondolom….

9-13-ig vacakoltam, de közben a vicc kedvéért ismét változott az órarendünk. Mindent a zeneiskoláért....

A nap amúgy nagyon rohangálós lett délutánra… de az elején kezdem. Hajnali fél 6kor még úgy tűnt, el lehet indulni kardigán nélkül. Bő másfél óra múlva kiderült, ez igen rossz dönts volt, a szél és a hideg nem esett jól….

A reggeli matek jól sikerült, sokkal ügyesebben dolgoztunk, mint előző délután. Ment a számlálás, és a sorozat színezés is. Fejlődünk?! Vagy csak korábban volt.

Sírás helyett hiszti volt reggel, ami bár meglepett, de jobban tudom kezelni. Megmutattam hol a csap, és csodák-csodája a hidegvíz csodákra képes. A legjobb az volt a kislánytól reggel, amikor azt mondta, nem tud írni, mert fáj a torka.

A napi rövid kis értekezleten bemutatták az iskola második(!) pszichológusát aki szépen bejön mindenkihez…hurrá. Egy hét múlva hozzám is. Mondta, a „papíros” gyerekre kíváncsi. Sajnálom, de ki kellett ábrándítanom, azon a kisfiún nincs mit nézni. Nagyon „túlsok” tud lenni, de okos, jól dolgozik. Ha érdekli amit csinálunk.

De javasoltam helyette mást, akivel már most gondunk van. Persze azért lassan kiderülnek a dolgok…. a családi gubancok tökéletes leképeződnek a gyerkőcön…agresszió, figyelmetlenség, hangos nagyszájúság…..pedig ha kicsit jobban odatenné magát sokkal ügyesebb lehetne…….

A nap második felére jutott takarítás (pedagógus életpálya modell….), pulcsi vásárlása, FVR, és az új kórus. Azon kívül, hogy hulla vagyok, jó nap volt!

(((((És csak halkan, és apró betűkkel…gyarapodik a lista, amit majd akkor kell elővenni, amikor zűrössé válik az életem, és esetleg megkérdőjeleződik a döntésem helyessége. Szépen írni kell mindent, miért nem bánom …. sajnos ez a lista még így utólag is gyarapodik…..)))))

Na, de békésebb vizekre… holnap úszunk a boldogságban, és a medencében, meg hajat szárítunk, aztán jön egy, remélhetőleg laza délután. Reméljük.

Eddig is szerettem a frontos napokat… kivételesen nem én éreztem, hanem az a 15 zsák bolha aki délutánra velem maradt….jaj!

Bár alig 3 órát voltam velük…..nagyon fel kellett kötni a pelust….

Délután volt egy óra még szegényeknek. Bár „játszottunk” a korongokkal, azért nagyon kellett figyelni. De meglepő módon egy gyerkőcöt leszámítva jól vették az akadályt, amit a korongok pakolászása jelentett. Ami viszont kivert a biztosítékot az a sorozatban színezés….vagy mi a neve….na szóval holnap rajzolunk, és színezünk. Én balga, és még azt hittem a korongozásnál fogunk megkeveredni. Na, tanulópénz megvolt. De legalább nem kell sokat gondolkodni mit is alkossunk holnap. Már csak a hogyan kérdés….

Az biztos, hogy ezeknek a délutáni óráknak nagyon kell pörögni, mert különben elszabadul a pokol….

És ki kell(ene) fejleszteni valami képességet, vagy sok fejet és /vagy kezet hogy fél négykor tudjak egyszerre uzsonnáztatni, hirtelen a semmiből „pont jókor” megjelenő szülőkkel udvariasan kommunikálni, pecsételni, és az összes gyerekre figyelni….

De leszámítva a nyüzsgést nyugis nap volt.

Korán volt a reggel, nagyon.

Apa is azt kérdezte bő másfél hete amikor rábólintottam az állásra, hogy sokkal messzebb van-e mit az előző….nem is ez a gond. De igen, messzebb van, 2x annyi.

Szóval ami furcsa, az a korai munka. Még csak nem is a felkelés, hiszen aki ismer, tudja rendszeresen jártam majd’ egy éve a 6os misére….de hogy én alig egy óra alatt utazóképes állapotba kerüljek, majd újabb 30-40 perc múlva 100%-ban pörögve legyek a gyerekek között….háááááát.

A büféssel jóban vagyok, már tudja hogy szeretem a kávét. És az ára is kibírható. (Bár nyomába se ér drága jó kávéosztó Ágiénak….). de túlélésre jó. Ami gond, hogy 12 után bezár…ja és amikor én egyre megyek?!

De vissza a korai reggelhez. Mindenért kárpótolt a napfelkelte….eddig 5 évig max. napnyugtát láttam munkából jövet…. és ma, álltam a villamosnál, a hotelt gyönyörűen megvilágította a nap, miközben esett az eső. Kárpótolt a hajnali indulásért.

Aztán bent, már túl 4 órán és az ebéden összefutottam az ig. nővel. Ismét olyan mondat következik, amit csak volt kollégák értenek, sorry.

„De jó hogy mindig mosolyogni látlak!” (ma két hete ismer…)

Amikor pedig a napom végén beszaladtam még valamiért a terembe, és az a kisfiú, akinek nagyon sok gond volt a magatartásával, és sokszor rá is kellett szólni, szóval ő megkérdezte, hogy most akkor hazamegyek? Hát, igen, mondtam neki, már itt se vagyok. Egy „kár” volt a válasz.

Érti ezt az ember lánya?! Szegény, tényleg sok(k) volt nap végére, pedig olyan kis cuki feje van.

Nos, akkor röviden a tegnap….szóval nem 24, hanem már 48 óra is eltelt az előző írás óta…és élek :-)

Nagyon pozitív volt az egész, bár roppant izgultam, sikerült itt-ott mosolyt csalni az arcokra, értékelték az írásban kiadott „vázlatot”- ja, 2 oldal volt csak a lényeg…..persze van amit elfelejtettünk, belefér.

Van egy házaspár, ha nem is lelkesen, de vállalkoztak pénzgyűjtésre, egy másik család pedig szervezéssel kapcsolatosan ajánlotta fel, ha majd kell, segítenek…ezek jól estek.

Persze ha most kellene borítékolni kivel lesz még nehezebb, lenne tippem. De próbálok türelmesen, mosolyogva….és már két esetben határozottan kiálltam a véleményem mellett…..ami tudom hogy jó, és a mai nap is igazolt…..hát örülni nem örült neki a szülő….(cserfes gyereket külön ültettem….hú, ami az arcára volt írva….).

Tegnap amúgy délutános voltam játszottunk, ismerkedtünk. Hetente 3x  leszek délután. A  klasszikus napköziotthon rendjétől kicsit eltérünk, hétfőn csak délután lesz egy órám (igen, tanulóidőben óránk van, köszönhetően a heti 5,5 németnek….) kedden pedig reggel vagyok 4 órát. Jó lesz az, ha majd bírják. De azért hősiesen küzdöttünk :-) Matekon és köri feléig szinte gördülékenyen mentek a dolgok, na ja, sok játékkal, de aztán kellett utána az udvar. A technika és rajz, miután nekem se erősségem, nem volt olyan jó. Többségében ügyesen és szépen dolgoztak, főleg ha azt nézzük, először estünk neki közösen a ragasztónak.

Szerda délután, ismét matekkal,ez forog, hol itt, hol ott lesz, csütörtökön csak reggel egy óra és adminisztrálás, aztán pénteken délután, úszás utáni pihenés.

Jaj, amitől kész vagyok az a sok papír. Nem az adminisztráció, mert annak még nem álltam neki…de hogy mit, kinek, mikor adni, kapok-e választ, mit, kitől, mikor?

És a pénz…. majd belejövünk! Kénytelenek vagyunk.

Nem fél órája készülök...szegények.....több mint 3 oldal amit a "fontos" fül alá firkáltam magamnak....hosszú lesz.....

Szeretnék már 24 órával öregebb lenni.....

Ezt a levelet küldtem a szülőknek....meg néhány sort....ezt is, és a válaszokat is sírva olvastam, olvasom.

Fáj hogy ott kellett hagyni, fantasztikus kis emberek voltak.....és pont tegnap kaptam meg a kérdést egyiküktől..."miért mentél el tőlünk?"

Hogy mondjam el egy alig 8 évesnek, mi is volt az ok.....szegény, végül egy nagyon egyszerű választ kapott..."mert szerettem volna tanítani, mint J néni."

Hát ennyi, erről fog szólni a blog, hogy tanítok.

Remélhetőleg sok-sok örömmel, de biztos a nehézségeknek is helye lesz. Sokan kérdezik hogy vagyok. Hát itt, remélem lehet követni.

Soha nem írtam naplót, se papíron, se neten. Ezt se naplónak tekintem, inkább közös levélnek, híreknek, talán így több türelmem lesz írni....

Fák, csillagok, állatok és kövek
 szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
 eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
 szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
 szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
 vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
 fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kínáld őket gyümölccsel, almafa,
 tanítsd őket csillagos éjszaka.
  
 Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
 csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, élő és holt anyagok,
 tanítsátok őket, felhők, sasok,

Vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
 vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom,
 De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
 tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

Tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
 szeressétek, akiket szeretek.